vasárnap, 02 május 2010 10:16

Sopwith Dolphin

Írta:
Sopwith 5F.1 Dolphin

A Sopwith 5F.1 Dolphin egy angol vadászrepülőgép, amelyet a Sopwith cég gyártott, és a Királyi Repülő hadtest használt az első világháborúban. A Dolphin 1918-ban lépett szolgálatba a nyugati fronton, ahol gyorsan félelmetes légiharcos géppé vált. A típust a háború után kivonták a szolgálatból.

A Sopwith főmérnöke, Herbert Smith 1917 elején egy új vadászgép fejlesztésébe kezdett (5F. 1 kódnéven).

A tervezés során igyekeztek elkerülni a Camel hátrányos tulajdonságait:
  • Rossz kilátás előre és felfelé
  • A forgó motor okozta repülőgép vezetési nehézségek A mérnökök célja egy hasonló teljesítményű, soros motorral ellátott repülőgép tervezése volt.
A tervezésnél elsődleges szempont volt a pilóta, az üzemanyagtartály, a géppuskák és a motor kompakt elhelyezése. A kétfedelű repülőgép szárny elrendezése különleges, mivel mintegy 33 cm-el a felső szárny hátrébb helyezkedik el az alsó szárnyakhoz képest, és a két szárnyat dupla merevítőkkel rögzítették egymáshoz. A lépcsőzetes kialakítás célja a gép súlypontjának megfelelő elhelyezése. A repülőgép tervezésekor a pilótaülés alatt helyezték el a fő üzemanyag tartályt, ami kb, 75 liter benzin tárolására képes. (20 gallon), illetve közvetlen a pilótaülés mögött egy kisebb, kb, 26 literes (7 gallonos) tartály található.

A gép alapvetően fa szerkezetű volt, vászonborítással. A pilótafülkét a törzsben lévő fém keretben alakították ki.



A sorozatgyártott gépeken a hűtőket a törzs két oldalára helyezték el, a pilótafülke mögött. A pilótaülés a két szárny közötti keretben kapott helyet, ami nagyszerű kilátást biztosított előre és felfelé, ugyanakkor a pilóta védtelen volt akkor, ha a nem túl szerencsés leszállást követően felborult a gép.

Ez a fajta elrendezés a kezdő pilóták számára is meglepetéseket okozott, mivel a pilótafülkéből nem volt látható az orr. Így viszonyítási pontok alapján nehezebb volt a Dolphin orrát a horizonton tartani.

A Dolpin prototípusa egy 150 lóerős motorral rendelkezett, de a sorozatgyártott példányok már megkapták a 200 lóerős Hispano-Suiza motort. Sajnos a motorok meglehetősen megbízhatatlanok voltak a fordulatszám csökkentő áttétel miatt, aminek következtében a típus igen kétes, bár nem megérdemelt hírnévre tett szert.

A gép fegyverzete egy pár Vickers 303 fixen beépített, előrefelé tüzelő géppuskából és két darab Lewis géppuskából állt, amelyeket a felső szárny középső részén lehetett elhelyezni, és amelyek felfelé elmozdíthatóak voltak 45 fokban. A négy géppuskával a Dolphin volt az egyik legjobban felfegyverzett gép, de a gép súlyának megnövekedése miatt a Lewis géppuskák alkalmazása nem igazán terjedt el. A pilóták amiatt is tartózkodtak a Lewis géppuskák alkalmazásától,mert ütközések esetén a géppuskák fejsérüléseket okozhattak. Ritkán azonban előfordult, hogy felszerelték a Lewis géppuskákat, leginkább akkor, ha felderítő gépek elleni bevetésre indultak a pilóták. (A szimulátorban nem elérhető ez a lehetőség)



A 87. repülőszázad pilótái egy igen érdekes lehetőséget teszteltek a Dolphin fegyverzetével kapcsolatban. Kísérleti jelleggel a jobb alsó szárnyra erősítették fel (a légcsavarsíkon kívülre) az egyik Lewis géppuskát, amelyet gyújtó lövedékekkel láttak el. Sajnos hátránya volt a megoldásnak az is, hogy a pilótának az elakadt géppuskát repülés közben nem volt lehetősége megjavítani. Ez a lehetősé így széles körben nem terjedt el.
A Dolphin szükség esetén 4 db 25 font-os bombát is hordozhatott, a törzs alatti felfüggesztő pontokon.

A gép prototípusa 1917. május 23.-án szállt fel először Harry Hawker berepülőpilótával. Június elején a repülőgépet hivatalos vizsgálatok alá helyezték, majd június 13-án, a prototípus a franciaországi St. Omer-be repült, amikor is a légi jármű ismeretlen alakja miatt a szövetséges tüzérek tüzet nyitottak rá. A típust kipróbáló pilóták közül. Billy Bishop a 60. repülőszázad pilótája, a repülés után kedvező jelentést írt a gépről.

1917. június 28-án a minisztérium megrendelt 200 darab Delfint a Hooper & Co. gyártótól, majd nem sokkal ezután, további 500 repülőgép gyártását a Sopwith vállalattól és 200 repülőgépet pedig a Darracq Motor Engineering vállalattól

A Dolphin Mk.I-et elsőként a 19. és a 79. repülő század kapta meg 1918 februárjában. Egy hónappal később a 87. és a 23. repülő század is megkapta a típust. A típus bemutatkozását megzavarta több olyan incidens, amikor is baráti gépek támadták meg az ezzel a típussal repülő egységeket, mert német gépnek hitték őket.Fontos megemlíteni a 141. repülő századot, akik éjszakai vadász feladatkörben (!!!) repülték a megerősített szárnyszerkezettel ellátott típust és honi-légvédelmi feladatokat láttak el.

A korai problémák ellenére a Dolphin népszerű volt a pilóták körében, mert gyors volt, jól manőverezett, és könnyű volt vele repülni, bár hajlamos volt a hirtelen átesésekre. Ha a Hispano-Suiza motor megfelelően működött, akkor a Delfin számára kiváló teljesítmény nyújtott nagy magasságban. E miatt a Dolphin-t gyakran alkalmazták német felderítők, mint például a Rumpler C. VII. ellen, amelyek nagy magasságban repültek, általában 20.000 láb felett.



A 87. repülőszázad pilótái kísérleteztek a nagy magasságú repüléseknél használható oxigén rendszerrel, de felhagytak a rendszer alkalmazásával, ugyanis ha az oxigén tartály találatot kapott, akkor felrobbant.
Dolphin ász pilóták

A legeredményesebb Dolphin pilóták a 87.-ik század repülősei voltak, akik a típussal 89 légi győzelmet értek el. A 79.-ik repülőszázad repülőgép vezetői pedig 64 légi győzelmet értek el az alatt a 8 és fél hónap alatt, amíg a repülőgép frontszolgálatot teljesített.

A legeredményesebb két Dolphin pilóta a 79. század tagja, az amerikai Francis W. Gillet, kapitány, aki 20 gépet lőtt le a típust repülve, illetve az új-zélandi Ronald Burns Bannerman hadnagy, aki 17 légi győzelmet ért el. Szintén figyelemre méltó Dolphin ász, a 19. repülőszázad pilótája Albert Desbrisay Carter őrnagy, aki a 23 elért győzelméből 19-et Dolphin pilótaként ért el.

A Dolphint 4 repülő század használta alaptípusként, míg néhány század alkalmazta kis számban a Királyi Légierőben. Összesen 2072 Dolphin MKI-es gépet gyártott a Sopwith, Darracq Motor Engineering Co. és Hooper & Co vállalat. Mintegy 1500 olyan Dolphint gyártottak le a fegyverszünetig, amelyek repülőgép motorokra vártak, de a háború után ezeket a repülőgépeket szétbontották.



Modern Replikák

Nincsenek a háborút túlélő Dolphin sárkányszerkezetek, de legalább két reprodukció létezik. Egy Dolphin fejlesztés alatt áll a Királyi Légierő Múzeumában, Angliában, melybe eredeti alkatrészeket is beépítettek (sorozatszám. D5329 és a C3988).



Egy másik pontos reprodukciót Cole Palen építette a New York állam északi részén található Old Rhinebeck Aerodrome múzeumszámára. A gép repülőképes volt, egy eredeti Hispano-Suiza motor hajtotta és 1980-tól rendszeresen részt vett repülőnapokon. Sajnos 1990 szeptemberében egy leszállás során összetört. 2007 novemberében elkezdték a repülőt helyreállítani, és ha elkészül a 19. repülőszázad festését fogja kapni.

Néhány eredeti fénykép


A Dolphin Mk I műszaki adatai:

Méret adatok
  • Személyzet: 1 fő
  • Hossz: 6.78 m (22 ft 3 in)
  • Fesztáv 9.91 m (32 ft 6 in)
  • Magasság: 2.59 m (8 ft 6 in)
  • Szárnyfelület: 24.4 m² (263 ft²)
  • Üres súly: 641 kg (1,410 lb)
  • Maximális felszálló súly: 890 kg (1,959 lb)
  • Erőforrás: 1x Hispano-Suiza 8B, 149 kW (200 hp)
Teljesítmény adatok
  • Maximum sebesség: 211 km/h (131 mph) tengerszinten
  • Hatótávolság: 315 km (195 mi)
  • Szolgálati magasság: 6,100 m (20,000 ft)
  • Emelkedő képesség: 12 min 5 sec to 3,048 m (10,000 ft)
  • Szárny terhelés: 36.5 kg/m² (7.45 lb/ft²)

Fontosabb műszerek


Egy kis bemutató videó


A gép megvásárolható ezen a linken.

Köszönöm Sanyo-nak a cikk fordításban és átolvasásában nyújtott segítségét! :)
Tovább a kategóriában: « Pfalz D.III/D.IIIa Spad 13.C1 »